Víztisztító - felesleges pénzkidobás? (6) - Ne bízza a véletlenre az ivóvíz minőségét! - Vízkémia Akkreditált Vizsgálólaboratórium

érdeklődés
Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Víztisztító - felesleges pénzkidobás? (6)

Vízkémia Akkreditált Vizsgálólaboratórium
Közzétette itt egészség ·
Tags: csapvízivóvíztisztavízvíztisztítóOKIólom
A tésztát, levest, teát milyen vízből főzöd?


A közbeszédben még mindig sok az ellentmondó és félrevezető információ , ha a csapvíz minőségéről esik szó.

Szakmai fórumokon, megbeszéléseken is heves vitát vált ki az ivóvíz minősége, a víztisztítók szükségességének kérdése.

Sokszor úgy tűnik, a "felek elbeszélnek egymás mellett", pedig csak arról van szó, hogy a fogyasztónak az az információ fontos, hogy a csapból folyó víz milyen,  a vízmű  szakemberei pedig vízműnél feladott víz minőségéről beszélnek.

Az illetékesek igyekeznek azt sulykolni, hogy a csapvíz kiváló minőségű, pedig pontosan tudják, hogy nem azt mérik.
Ahelyett, hogy őszintén beszélnénk arról, hogy a csapvíz  nem juttatható el reális költséghatárokon belül fertőtlenítési melléktermékek és egyéb szennyeződések nélkül a fogyasztóhoz,  "provokációként" értékelik, ha pl. az ideérkező külföldi sportolóknak nem ajánlják a budapesti csapvíz fogyasztását.

Nézzük a tényeket:
A csapvízzel szemben támasztott minimum követelmény, hogy bakteriológiailag kifogástalan legyen. Ehhez fertőtlenítésről kell gondoskodni.
Tanulmányok, doktori értekezések témája a vízben jelenlévő, fertőtlenítésből adódó melléktermékek egészségügyi hatáselemzése.
Tény, hogy a trihalometánok rákkeltőek, a vízben lévő szabad aktív klór szintén egészségkárosító csakúgy, mint a csővezetékből összeszedhető ólom szennyezés.
A csapvízben ezek kimutathatók!  
Míg a klór kellemetlen szagú, addig a klórozott szénhidrogéneket vagy az ólmot érzékszerveinkkel nem érezzük. Sőt! ha a szabad aktív klór szagát nem érezzük, az azért is lehet, mert a csőhálózatban töltött idő alatt pld. rákkeltő vegyületek képződtek belőle. És ez csak a kezdet, a lehetséges szennyezések tekintetében.

Jelenleg a csapvíz szükséglet alig 10%-át kitevő ivóvízhez igazítják a teljes vízmennyiség minőségét. Mindezt elfogadható költséghatárokon belül (?) - nem tűnik reális célkitűzésnek. Csak azért, mert ezt szoktuk meg...

Szerencsésebb helyeken nem csak a folyadékpótlás fontossága, hanem annak elvárható  minősége is beszédtéma, és az is, hogy hogyan javítható biztonságosan a felhasználó helyen a fogyasztásra szánt csapvíz.

Attól, hogy idehaza erről nem beszélünk őszintén, nem lesz jobb a víz, csak a fogyasztók tájékozatlansága és megvezethetősége nő ebben a témakörben.

Vannak kiváló minőségű, megbízható víztisztítók, amik biztonsággal ajánlhatók.
Vannak  olyanok is, amelyek feleslegesen tudnak túl sokat (“ágyúval verébre”) vagy éppen túlárazottak.
Tudjuk, hogy a vízkezelők piacán is megjelentek a hozzá nem értő eladók, akik több kárt okoznak, mint hasznot (bárki árulhat víztisztítót kémiai ismeretek nélkül, akár interneten keresztül is) - de ettől még nem kellene lemondani arról, hogy beszéljünk a csapvíz utótisztításának létjogosultságáról.

Szerintem a víztisztító nem felesleges pénzkidobás, hanem alapvető fontosságú termék.
A csapvízhez választott, megbízható szűrő sokat tehet hozzá mindennapjaink kényelméhez és egészségünk megőrzéséhez, környezetkímélő módon.

Víztisztító választás előtt fontos a tájékozódás!  A rosszul választott víztisztító többet árthat, mint használ (még akkor is, ha a víz jobb ízű).




Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz